Arról a régi öt kenyérről zengek,
arról a most is fénylő öt kenyérről!
-nem halványul két ezredév ködétől-,
amelyet megáldott, s Ő szegett meg.

Csak öt kis kenyér- mily parányi kezdet;
De mikor átvették az Ő kezéből
és úgy szolgáltak ebből a kevésből-
elég lett sok-sok éhező ezernek!

Uram! Te tudod, nekem ennyi sincsen
talentumokban, szolgálatban, hitben,
mégis tudom, ha irgalmad megáldja-

Bármi kevés az, mit Tetőled vettem,
ha hit kezével osztogatni kezdem,
megújul az ötezrek csodája!