Kecskeméti Református Egyházközség, hivatásforgalmú kerékpáros közlekedés infrastruktúrális feltételeinek javítása

Címoldal » Kirándulás Maria Alm-ba » Osztálykirándulás Nagykőrösre » Próbaút Nagykőrösre » Túr-Túra 2011. » Kerekpáros felvonulás

Tavasszal a gyülekezetben Nyári Túrákra szóló programajánlat akadt a kezembe.
Pál Ferenc tanár úr az idén is plusz héttel örvendeztette meg a felnőtt túrázni vágyókat.

Kicsit bátortalanul érdeklődtem, hogy milyen egy ilyen vízi túra, mennyire kell gyakorlottnak lenni. Tanár úr megnyugtató válasza után a férjemmel jelentkeztünk.

Ő a Duna mellett nőtt fel a természetes vizeket szerető ember így, nem volt nehéz döntése az igen.

Július 18-án hétfőn reggel nagy várakozással a szívemben indultunk a találkozó helyre a Refi parkolóba. Itt kiderült, hogy a csapat 2/3 része gyakorlott vízitúrázó, hiszen tavaly is résztvevők voltak. Bennem két dolog merült fel 1./nagyon ügyesek és miért ne jönnének még egyszer, 2./ olyan jó volt a tavalyi hét, hogy ismételnek.

Kedves Olvasó! Most már tudom, hogy mind a két gondolatom igaz. A szállásunk Túristvándiban, a parókia udvaron, sátorokban volt. Az eső éjszaka általában esett, néhány sátor be is ázott, de a lakói a parókián meleg hajlékra találhattak. A tábor vezetői Pál Feri, Szilvi és Dani már a reggeli előkészítésével várták a lakók ébredését, mi is bekapcsolódtunk a munkálatokba. A közös reggeli után a gyönyörű gótikus stílusban épült templomban gyűltünk egybe, hogy Isten igéje kísérje egész napunkat. Az igét minden reggel Pál Ferenc nagytiszteletű úr szolgálta. Csapatunkat Mikesi Tibor kántor úr is erősítette, így a templom már reggel szép református énekektől zengett. Nagyon jó a templom akusztikája, érdemes egyszer kipróbálni!

Pál Ferenc túravezető irányításával a csapat tagjai közösen készültek a napi evezésekre(oktatás, öltözet, evező, mentőmellény, sapka, szemüveg, kenuk vízre bocsátása). Különleges, vadregényes vízitúrán vettünk részt három napon át a Túr folyón "árral" szemben. Öt kenu alkotta a flottát. Négyen ültünk egy kenuban. Tanár úrtól megtudtuk, hogy az első ember a szem, a második és harmadik a motor, a negyedik ember az ész, vagyis a kormányos. Minden nap ugyanazokkal a társakkal ültünk egy kenuban. Nagy örömömre én mindig a motor lehettem.

Egy hajóban eveztünk, egymásra vigyázva, egymásra utalva, a négy ember összehangolt munkájára volt szükség. Bedőlt fák, ágak, a sekély meder mind-mind kihívás volt, amit közösen kellett legyőzni. Az előző héten diákok voltak ugyan ezen a helyen. Alkalmam volt Stein Andrissal üzenetet váltani. Mit vigyek, ami elengedhetetlen a vízitúrához? - kérdeztem. Láncfűrészt, jött az üzenet. Az utazótáskában nem vittünk, de néha gondoltam rá, hogy talán jó lenne. A negyedik napon, a Tiszán Tiszabecstől indultunk kenuval a Nagybukóig, ahol a Túr és a Tisza találkozik. (20 fkm). Számomra izgalmas és nagy élmény volt ez a nap. Miért? A folyó sodrását kihasználva kicsit lazíthattunk az evezéssel. Az első kenut követtük, amelyben a túravezető volt a kormányos. Ők vezették a flottát, hogy veszélyes vizekre ne evezzünk. A legnagyobb élmény még is az volt, ami ellen nagy erővel tiltakoztam, hogy az öt hajó összekapcsolódott. Együtt lovagoltuk meg a hullámokat.

Vacsoráinkat a táborhelyen bográcsban készítette el fáradhatatlan vezetőnk. Az előkészületekben segítségére volt néhány szorgos kéz, de a felelősséget Ő vállalta magára. Ami az asztalra került, finom is lett. Mi táborlakók nem vettük észre, hogy már a harmadik turnust szolgálja (ki) a Pál házaspár, Feri és Szilvi. Ezt a 21 fős csapatot gyermekes családok alkották: Pál család, Mikesi család, Tekes család, Gönczi család. Miénkv olt az egyetlen kenu, ahol csak felnőttek eveztek, Pálné Szilvi, Hodánics Tamás és Simonék. A gyerekek nagyon ügyesek, bátrak és kitartóak voltak. A szülők mellett mi is nagyon büszkék voltunk rájuk. A nap végén szívesen kenegettük egymásnak a jól megérdemelt jutalom falatokat: a lekváros és csokikrémes kenyeret. Az ötödik napot kerékpártúrával töltöttük. A túravezetőnk úgy ítélte meg, hogy nagyon jól teljesítettünk az előző négy napon. Reggel induláskor megszavaztuk a hosszabb távot, 32 km helyett 45 km-t, ezt a KREK KEOP-6.2.0/A/09-2010-0163 pályázaton nyert kerékpárral tettük meg.

A gyerekek és a gyengébbek kedvéért a kisbusz végig kísért bennünket. Hála Istennek a felnőttek közül mindenki erősnek bizonyult. Sonkádon megnéztük a XV. században késő gótikus stílusban épült templomot. Az 1992-97 közötti helyreállítást 1998-ban Európa Nostra-díjjal ismerték el. Megálltunk Tiszacsécsén, ahol a falu ékessége a református templom.

A XIX. század első felében épült az előző 200 éves helyett. A templomot egy kedves presbiter asszony mutatta be. Móricz szülőházát felújítás miatt "csak" a kerítésen keresztül láthattuk. Szatmárcsekén megnéztük Kölcsey emlékházát, majd a sírját. A Református Temető 1973-ban védetté lett nyilvánítva. A fekete fejfák csónakra, emberi profilra emlékeztető kiképzése egyedülálló. Az izomlázat és a hosszantartó széken ülést nem kívánva, élményekkel gazdagon tértünk a szálláshelyünkre.

Sajnos véget ért az öt nap Szatmárban. Fájó szívvel, de ügyesen sátrat bontottunk. Két kis busz az öt kenu, valamint a 21 fős legénység elindult haza az Alföldre. Megtapasztalhattuk Isten gondviselő szeretetét a jó szervezést, az esős időt, a teherbírásunkat, türelmünket, alkalmazkodó képességünket, a csapatmunkát, sok-sok vidámságot. Öt nap önismereti tréning Túr(tor)túrán.

Simonné Bakó Mária